Bementünk tegnap Bloginnal egy Oktogon közeli üzletbe.
...
- No, van nekünk valami? - kérdeztem tőle.
- Nem, nincs.
- Hm. No mindegy, akkor majd holnap - feleltem, s távoztunk.
Beültünk egy kávéra a közelben. Tíz perccel később csörgött a telefonom, a boltos srác jelentkezett.
- Bocs, hogy nem mondtam, de ez a fószer a boltban egy rendőrezredes volt, és nem tartozik rá. Persze, megvan a cucc, majd később gyere érte.
(Na, és most tessék gyanakodni, hogy mi a "cucc": kábítószer, fegyver, vagy szervkereskedő lettem netán? ...) (nem lepődnénk meg...--prüntyike)
...
Egyszer csak kit látnak szemeink: az ezredes úr fordult be a kapun! Szemlátomást megütközött, hogy szembetalálkoztunk, de jó profihoz méltón pókerarccal elsétált mellettünk, be az udvarba.
- Te, ez tényleg lefigyelt minket?
- Úgy tűnik.
- Ezek szerint már egy órája jön utánunk.
- Ja.
A pasas megállt az udvar közepén, jó alaposan körülnézett, majd bement a fénymásolóüzletbe. Nem telt bele tíz másodperc, már jött is ki. Kifelé menet is jól körülnézett, és bennünket is alaposan megbámult.
- Viszontlátásra, ezredes úr - köszöntöttem hangosan.
Ezúton szeretném neki megköszönni, hogy vigyáz a biztonságunkra. Szeretném, ha nekem is ennyi szabadidőm lenne, de sajnos nincs.
